Szokatlan helyen, a Sagittarius sűrű csillagmezeje mögött látszik a Lokális Csoporthoz tartozó közeli NGC 6822 galaxis, vagyis a Barnard-galaxis. A kis távcsőben nem sok részletet mutat: a középső kb. 2.5x1'-es része nem olyan halvány és egy picit inhomogén. Ezt leszámítva az egész galaxis rendkívül diffúz és meglehetősen halvány (nagyon alacsony a felületi fényessége). A Barnard-galaxis ékkövei a csillagváros fő tömegétől északra lévő buborék alakú csillagkeletkezési területek. Ezek fotókon rendkívül látványosak és megfelelő körülmények között nagy távcsővel vizuálisan - véleményem szerint - nem kevésbé látványosak. 2012-ben a namíbiai Hakos farmról néztük 40 cm-es távcsővel a zenitben, és a sziporkázó csillagmezőben első pillantásra közvetlen látással mutatták magukat a buborékok (arra nem emlékszem, hogy volt-e köztük olyan, ami gyűrű alakúnak látszik). Mindebből a kis 10 centis távcsőben semmi nem érzékelhető. Pedig próbáltam - pontos pozíciók ismerete nélkül vagy egy órán keresztül néztem a galaxis északi oldalát, hátha utólag sikerül azonosítani valamelyik csillagkeletkezési területet. De nem.

A galaxis részletei ugyan nem látszottak, de a kis távcső előnye, hogy a nagy látómezőbe sikerült belekomponálni egy planetáris-ködöt is. Az NGC 6818 apró kerek diffúz foltja a látómező alsó részén ragyog, méghozzá látványos kék színben.