Nagyon régen kinéztem a térképről a két egymás mellett látszó, nagyjából ugyanakkora méretű gömbhalmazt. Amikor sok évvel ezelőtt erre fordítottam a kis 11 cm-es Mizár távcsövemet, nagyon meglepődtem, hogy a fényes M 53 (Messier 53) mellett az NGC 5053 egyáltalán nem látszott. Azóta ott motoszkált a fejemben, hogy le kellene rajzolni ezt a rendkívül eltérő párost. Nehézséget jelent, hogy a két gömbhalmaz kb. 1°-ra található egymástól, így nagyobb látómezőben mutatnak szépen, viszont érdemes nagyobb nagyítást is használni, hogy esély legyen részleteket megpillantani. Így hát panoráma rajzot készítettem, viszont ezúttal nem rajzoltam elő semmit térképről. A panoráma vázát adó csillagokat 16x-os nagyítással, 3°-os látómezőben rajzoltam a vázlatfüzetbe az ég alatt, majd 40-50x-es nagyításokkal, ugyanazzal a kis 10 cm-es Newtonnal lerajzoltam mindent, ami látszott.

A katalógus adatok szerint 7.7^m-s M 53 szimmetrikus, nagyon fényes és nagyon gyorsan fényesedik a középpontja felé. Viszont a magja határozottan kiterjedt - nem csillagszerű. Bontásnak szinte semmi jelét nem mutatja. Néhány alacsony kontrasztú folt látszik a felületén. Az az érzésem, hogy nagyon sűrű lehet, rengeteg halvány, azonos fényességű csillaggal. Bár ebből semmi nem látszik a kicsi távcsőben.

Az elvileg 9.0^m körüli fényességű NGC 5053 ezzel szemben alig látszik. Nagyon halvány, diffúz, és szinte semmi sűrűsödést nem mutat a középpont felé. Több halvány folt is pozíció szerint rajzolható benne, illetve néhány halvány csillag is bevillan a felületén.

A két gömbhalmaz nem csak látszólag van közel az égen, hanem fizikai kapcsolatban is állnak. Mindkettő kb. 55-60000 fényévre található tőlünk, és a Tejútrendszerünk középpontjától is. Tehát viszonylag távoli gömbhalmazokról van szó. Ez indokolja a halmaztagok halványságát és a csillagokra bontás hiányát. A két gömbhalmaz között egy igen gyenge árapálycsóva található, amit pl. az SDSS felvételek elemzésével lehet kimutatni csillagszámlálásos módszerrel. Ez egy korábbi kölcsönhatásra utal.

Mindkét gömbhalmaz fémszegény csillagokat tartalmaz. Vagyis a csillagaikban viszonylag nagy a hidrogén és a hélium aránya, ami idős, első generációs csillagokra utal. Tehát mindkét halmaz igen idős. Mindkét gömbhalmaz esetében felmerült a Tejútrendszeren kívüli eredet - vagyis az, hogy egy kisebb galaxis és a Tejútrendszerünk között régen lejátszódott ütközésben szakította le a halmazokat a Tejútrendszerünk az azóta széttépett törpegalaxisról. Utóbbira az NGC 5053 esetében a Sagittarius Törpe Szferoidális Galaxis (Sag dSph) a jelölt.

Ez az első mély-ég rajzom, ahol a fényes csillagokat megpróbáltam nem teljesen kontrasztos peremmel rajzolni, hogy a rajz talán valamivel jobban visszaadja a távcsöves látványt. Az ötletet külföldi - főleg német és amerikai - amatőröktől vettem (ld. deepskyforum.com). Bár a rajz még így is távol áll az okulárban látottaktól, hiszen élőben az összes csillag ugyanolyan pici korong - csak a fényességük eltérő. A fényes csillagok mellett sajnos nem látszottak diffrakciós tüskék, ugyanis a távcsőnek egy egyágú, ívelt segédtükörtartója van.

Összehasonlítás a fényképpel

Fent az SDSS (Sloan Digital Sky Survey) 2.5m-es távcsövével készült felvétel látható a pozitívba fordított rajzom mellett. A fotót elforgattam és kivágtam, így mindkét kép nagyjából ugyanazt az égterületet ábrázolja. Az SDSS fotón több melléktermék is felfedezhető, amik egy részének optikai, más részének képfeldolgozási okai vannak. Gondolok itt például a fényes csillagok melletti zöld/narancs csillanásra, és az NGC 5053-at átszelő kék csíkra.