Életem eddigi (2009), talán legfáradságosabban készült rajza. A csillagmezőt a rengeteg ugyanolyan fényességű - halvány - csillag miatt már nem tudtam egyben megjegyezni, így egy idő után elég nehéz volt rajzolni. Az egyedileg rajzolható csillagokon kívül az egész tejútfelhőt grízes fénylés borítja, amiben nagyon szépen látszanak a sötét-ködök: a Barnard 92 és 93, valamint a középső fényes csillagtól DNy-ra lévő, hokiütő alakú köd. Az NGC 6603 nyílthalmaz egy ici-pici grízes, halvány folt - nagyon látványos kis ékszer a félelmetes csillagkavalkádban. A látómező déli szélén egy ködkomplexum hívja fel magára a figyelmet: a pici, kerek és viszonylag fényes reflexiós köd egy fényes csillag körül, az NGC 6590, és egy nagyobb, valamivel halványabb emissziós köd csoport, az IC 1283-4 és Sh2-37. A másik pici reflexiós ködöt, az NGC 6589-et nem láttam.

Rajzolás közben a hosszú kihagyás részben annak köszönhető, hogy 2003 tájékán több barátom is abbahagyta a mély-ég rajzolást. Ezért a réten egyedül rajzolva kicsit nekem is elment a kedvem az egésztől. Aztán 2009 tavaszán újra sikerült megtalálni, ami pár évvel korábban elveszett.